Rólam

Lantos Zoltán hegedűs a világ jónéhány zenekultúrájában otthon érezheti magát, mégis, az európai jazz előretekintő, számos világzenei hatástól megtermékenyített vonulatát érzi magáénak.

Már főiskolai tanulmányai alatt feltűnt az itthoni és Kelet-európai jazz pódiumokon, de amint diplomát szerzett, azonnal megkezdte különös zenei (és földrajzi) utazását. Kezdettől fogva vonzotta az experimentális és a keleti zene, és a Dresch-kvartettben eltöltött két év után, 1985-ben Indiába utazott, hogy indiai klasszikus zenét tanuljon. Ez az a hely és kultúra ahol egyetlen hang „biológiája”, a nem hallható, „el nem játszott hang” („Anahata Swara”) belső élete rendkívüli jelentőséggel bír. Csak jelen lenni a pillanatban, egyszerű „egy”-ségben , önazonosságban – mind spirituális, mind fizikai értelemben – ezt jelenti azóta számára a komponálás és az improvizáció.

Kilenc évnyi tanulás, tanítás és koncertezés után 1994-ben visszatért Európába. Miközben egyre inkább rátalált saját, különleges hegedűhangjára, itthoni zenei gyökereit is újra fölfedezte, összevetve tapasztalatait az általa megismert Keleti tradiciókkal, illetve a kortárs európai jazz friss áramlataival. Itthon Horváth Kornéllal, Dés Lászlóval, Juhász Gáborral, később Lukács Miklóssal, Borbély Mihállyal, Kaltenecker Zsolttal dolgozott együtt, (elsősorban Mirrorworld nevű formációjában) és olyan nagyszerű külföldi muzsikussal találkozott a színpadon és a stúdióban, mint Charlie Mariano, Rabih Abou-Khalil, Dhafer Youssef, Steve Coleman, Eivind Aarset, Loreena McKennitt, Trilok Gurtu, George Brooks, Kai Eckhardt, Larry Coryell és mások.

Hegedűjátékában előszerettel alkalmazza az új technológiákat is, mint olyan eszközöket, amelyek újabb dimenziókat nyithatnak a zenei imagináció számára, hiszen a hangzás, a „sound” ugyanolyan fontos része a zenének, mint a dallam vagy a ritmus.  A számára épített öthúros, és „indiai” rezonánshúros-hegedűk hangját olykor elektronikus eszközök, effektek, és live sampling teszik teljessé.

Válogatott diszkográfia: